0. A kezdetek

Drága, drága Olvasók!

Tudom, hogy már a könyökötökön jön ki, hogy szinte minden héten egy új bloggal jelentkezem de ígérem egy jó darabig ez lesz az utolsó. Remélem fog annyira tetszeni nektek mint a Cause We Are The Same című irományom ami valljuk be az adatok szerint nem is lett olyan olyan szörnyű. Ja és igen, más a felhasználó nevem de ez csak azért van mert két blogger felhasználóm van és most erre csináltam de amúgy ZiZi néven máshol is megtaláltok. A történetet próbáltam nem annyira sablonsora írni de nem biztos, hogy sikerült. Ez nem egy olyan drámai blog lesz hanem inkább vidám és pörgős. De azért majd lesznek benne borús fejezetek is. Írás közben nagy ihletet adott egy zene - nem a szövege csak úgy maga a szám - ami egyébként a blog névadó zenéje. Ha akarjátok hallgassátok meg. Girls Aloud - Something New. Amúgy a blogban sosem teszek ki képeket hanem mindig az adott szóra (vagyis arra amelyik halványabb színnel van írva) kell kattintani és akkor megjelenik a link tartalma. De látni fogjátok mert más a linkek színe mint az eredeti szövegé. Na nem is húzom tovább a szót, jó olvasást! Komiktól, pipálásoktól, feliratkozóktól ne kíméljeetk. Hideg - meleg jöhet. :)

Love Ya, Muffinkah.

/Nadine/

- Egy pillanat csajok - mosolyog ránk Sarah. Én csak bólintok egyet jelezvén, hogy nyugodtan mehet. Ő feláll és elindul a konyha felé a telefonnal a kezében. Mi ülünk tovább az asztal körül és vidáman csacsogunk tovább miközben a finom epres shake ízét élvezzük.

- Na és mi a program délutánra? - kérdezi vidáman Cheryl. Mondjuk ez nem újdonság hiszen Cheryl folyton vidám és megállás nélkül mosolyog. Nem tudom, hogy csinálja de semmin nem húzza fel magát és mindig fel tud mindenkit vidítani. Mindenkit szeretek a csapatban egyébként is de talán Cher a legjobb barátnőm közülük. 

- Valami extra különlegesre gondoltam - jelenti ki komolyan Nicola mire mindenki ráfigyel. Egy kis hatás szünet és folytatja a mondanivalóját. - Menjünk el vásárolni - nevet. Persze mindenki csatlakozik hozzá. Pedig már megszokhattuk volna, hogy Nicola mindig úgy tesz mintha fontos dolgot akarna közölni velünk de természetesen semmi érdekeset nem mond.

- Itt vagyok - ül le ismét az egyik székre Sarah miután a telefont elrakta a táskájába.

- Na mi volt? - szólal meg egy ideje először Kimberley. 

- Rob azt akarja, hogy olyan hét fele legyünk ott a stúdiónál - újságolja mire Cheryl hirtelen felpattan. Csak, hogy tisztázzuk, Rob a menedzserünk.

- Irány az Oxford Street - kiált teljesen komolyan és az órára mutat. A készülék szerint még csak tizenegy óra huszonhét perc van. Vagyis még bőven van időnk egy tipikus csajos délutánra, ez általában fagyizgatást, beszélgetést és vásárlást foglal magában.
- Cher drágám, egy zseni vagy - ugrok fel én is nem törődve azzal, hogy a székem felborul. A többiek nevetve csatlakoznak hozzánk és elindulunk az előszobába ahol a cuccaink vannak.
- Oxford Street vigyázz, jön a - Kim megvárja amíg mindenkinek leesik mi következik most (ehhez elég pár ezred másodperc) és mind az öten együtt kiáltjuk - Girls Aloud!
- Na de lányok! Mi ez a nagy sietség? - nevet csípőre tett kézzel Nicola pár perccel később. Természetesen mint mindig, most is Ő készül el legelőször. Én gyorsan felkapom az előszoba szekrényről az új kocsim kulcsát és mindannyian egyszerre megindulunk kifelé. Szó szerint. Öten egyszerre akarunk kimenni az ajtón és kitör egy "frontális ütközés". Nagy nehezen egyesével kimegyünk az ajtón és beülünk a kocsimba. Igaz, hogy már mindannyian régen elmúltunk tizenhat évesek de csak nekem van jogsim. Mondjuk Sarah már dolgozik az ügyön de egyelőre én vagyok a futár.
- I want party and bullshit - szólal meg a rádióból egy jól ismert dallam miután mindenki beszáll a kocsiba. Mivel mind szeretjük Rita-t és a számait elkezdünk énekelni.

~***~

- Ez milyen? - kérdezi Nic Kimberley-t és közben a kezében tart egy cuki virágos shortot.
- Szerintem nagyon szexi - vigyorog Cheryl. Én is osztom a véleményét. Egy ideje sétálgatok a boltban üres kézzel amikor végre megtörténik a csoda. Első látásra beleszeretek egy ruhába. Gyorsan felkapok egy olyat ami az én méretemben van és rohanok az egyik próbafülke felé.
- Mi jót találtál? - szólal meg hirtelen Sarah amikor kimegyek a próbafülkéből. Úgy megijedek, hogy kiesik a ruha a kezemből.
- Most nézd meg mi történt. Sarah ez is a te hibád! - nézek rá drámaian. Persze a vége az, hogy mind a ketten elkezdünk nevetni. Felveszem a ruhát és elindulok a pénztár felé azonban útközben bele botlok a többi lányba is. Mindig is tudtam, hogy szeretnek vásárolni, ne de ennyire?! Komolyan mondom Cher-nek mind a két keze és válla tele van a ruhadarabokkal és a többiek is hasonlóan meg vannak pakolva.
- Mehetünk - mondja Cher miközben igyekszik elsöpörni az arcába lógó pólót. Viszont későn cselekszik. Puff! A barátnőnk elterül a ruhák pedig szanaszét repülnek a boltban. Kim gyorsan felsegíti én pedig Sarah és Nicola társaságában elkezdem összeszedni azokat a dolgokat amiket Cher kiválasztott magának.

~***~

- Ez volt életem legmegalázóbb vásárlása - fakad ki Cheryl.
- Az megnyugtatna ha innánk egy shake-t?
- Tökéletesen - miután megkapjuk a választ elindulunk a legközelebbi Starbucks felé és ott rendelünk öt darab epres shake-t. Mi folyton ezt isszuk.
- Mennyi az idő? - teszi fel az ezer dolláros kérdést Kimberley. Ránézek a karórámra és szörnyülködve felkiáltok (persze azért nem olyan hangosan). - Tizenöt perc múlva ott kell lennünk a stúdióban!
- Futás csajok. Vagyis Cheryl neked elég ha sétálsz nehogy összetörd magad - viccelődik Nicola. Erre a sértett személy csak kinyújtja a nyelvét és elindulunk futó lépésben a rengeteg cuccal a kezünkben. Vagyis nálam csak egy ruha és egy ital van. Mikor már ott állunk az autó előtt gyorsan előhalászom a kulcsot a táskámból és mindenki beszáll a járműbe. Rekord sebességgel oda érünk és a csomagokat az autóban hagyva beszaladunk az épületbe.
- Charlie angyalai végre megérkeztek - sóhajt Rob mikor meglát minket és beinvitál miket egy terembe.
- Jobb később mint soha - vesz elő Sarah egy ezer wattos mosolyt.
- Ez igaz. De most komoly a téma - néz ránk szigorú tekintettel.
- Szóval, most ti vagytok az egész Egyesült Királyság második leghíresebb együttese. Én pedig kitaláltam egy zseniális ötletet. Készítetek egy közös számot azzal a fiúbandával aki megelőz titeket a toplistákon - vázolja fel a tervet Rob. Alapjában véve nem is lenne rossz ötlet de az a baj, hogy ez az egész megint csak a pénzről szól. Arról, hogy kivel tudna jobban eladni minket. Pedig mi azért énekelünk mert szeretjük ezt csinálni.
- Srácok gyertek! - kiált mire belép a terembe öt kis "gyerek". Hozzánk képest azok. Lehetnek vagy tizenhat évesek. De lehet, hogy kedvesek. Nadine, ideje elővenni a kedves formádat!